Szól a rádió – de vajon örülünk-e neki?
Szól a rádió, énekelte 1977-ben az LGT. Szatmárnémeti történelmi központjában immár hetek óta szól - nem az LGT, hanem a rádió: kíváncsiak vagyunk olvasóink véleményére ezzel kapcsolatban.
Esztergomtól gyakorlatilag csak a Duna választja el Párkányt, a kis, nyugodt, csendes szlovákiai várost. Így nézne ki a 12.000 lakosú település rövid, sablonos jellemzése, amennyiben nem élne ott egy őrült, aki immár 14 éve hallgatja Placido Domingo egyik operáját. Ez önmagában nem lenne olyan vészes, csakhogy a házának külső falára felszerelt kihangosítókkal a fél várossal hallgattatja az áriákat, ráadásul torzítva. És mindezt immár 14 éve!
Szatmárnémetiben, annak történelmi központjában alig két hónapja szól a rádió. Minden nap. A polgármesteri hivatal a téli ünnepek hangulatát hivatott ezzel feldobni. Mint ahogy tette azt tavaly. Csakhogy már a szilveszteri bulit rég elfelejtettük - már aki emlékezett rá egyáltalán -, a határidőnaplókban a februári napokat osztjuk-szorozzuk. És továbbra is szól a rádió.
Butka Gergely városi tanácsos január 16-án elektronikus levélben fordult a polgármesteri hivatalhoz, kérve: kapcsolják ki a rádiót. A tanácsos kifogásolta azt is, hogy noha Szatmárnémeti lakosságának közel 40%-kát magyarok és románok alkotják, kizárólag román és angol nyelvű zenét hallani a „közrádióban".
Hivatalos választ azóta sem kapott, mint a csütörtöki tanácsülésen is csak annyit reagált Dorel Coica polgármester: ő szereti a magyar zenét. S máris sorolta: Omega, Dolly Roll...
Szóljon akkor a rádió, ti pedig írjátok meg, mi erről a véleményetek!
